Otthon: 2116

  – A lányom lehetnél. Egy hosszú pillanatra a szemembe nézett, de nem szólt egy szót sem. Kezemet a derekán pihentettem, puha bőre az ujjaimhoz simult. Könnyedén felnevetett, majd megcsókolt. – Már van egy lányod – jegyezte meg tökéletes brit akcentussal, holott biztosan tudtam, hogy egyetlen egyszer sem tette be …

Foszlányok

Éles fénysáv hasított a sötétségbe. Az utolsó pillanatban vettem észre, hogy kilóg a csizmám sarka, s pánikszerűen elrántottam onnan. Túl késő lett volna? Lehetséges lenne, hogy ennyin múlik majd a dolog? Szívem hevesebben kezdett dobogni, s éreztem, hogy egyre nehezebben kapok levegőt. Egy pánikroham? Csodálatos. Micsoda egy használhatatlan test ez!