A pokol gyémántjai 1. – Egy csodálatos barátság kezdete

Átlagos péntek este volt. Az utca, amelybe befordultam, tele volt emberekkel. Én azonban nem törődtem velük. Végigsétáltam a kígyózó sor mellett, s még csak egy pillantást sem vetettem az izgatottan várakozó emberekre.  A dübörgő zene minden lépéssel egyre hangosabb lett, ahogy közelítettem az utca közepén magát színes neonfényekkel hirdető szórakozóhely …

Kegyetlen játék

– Siess haza! Kezem már a kilincsen volt, amikor megszólalt. Nem engedtem el, de megfordultam. Kék szemeinek csillogása ártatlanná varázsolta arckifejezését. Bevallom, egy pillanatig elgondolkoztam rajta, hogy nem megyek sehova, leveszem a kabátomat, és leülök valami unalmas filmet nézni ezen a vasárnap délutánon Adammel. – Úgy lesz – feleltem végül, …

Döntés

– Gyere már, Katie, egyszer szembe kell nézned a dologgal! – Erőteljes, magabiztos hang. – Tudom, Henry, tudom. Csak, annyira nehéz. A padláshoz vezető csapóajtó kinyílt, és Henry felmászott. Kinyújtotta a kezét, hogy segítsen a felfelé igyekvő fiatal nőnek, ám az inkább egyedül kapaszkodott fel. A padlás tele volt poros …

Visszatérés – „Right back where I started from…”

A lenyugvó nap arany sugarat festett a kis utca zöldellő fáira. Egy férfi sétált lassan lefelé, meg-megállva. Úgy tűnt, nem tudja eldönteni, hogy tovább menjen-e vagy sem. Mintha eszébe jutott volna, hogy otthon felejtett valamit, s most nem tudná, visszamenjen-e érte. Becsúsztatta kezét a zsebébe, s egy kis papírlapot húzott …

Back to Top